• Andrea

Karácsonyológia


A kislány még csak néhány éve tudott írni és olvasni, de nagyon szerette. Mindennap írt valamit, sokszor csak azért, hogy lássa a betűket a papíron, ahogyan egymás mellé írva megszületnek a szavak, a mondatok, a sorok és az oldalak. Szerette nézegetni a keze nyomán kialakuló írásképet.

Töltőtollal írt. Nagyon szeretett volna egy golyóstollat, de a szülei nem tudták megvenni neki. Talán majd most karácsonykor megkapja végre. Alig várta a karácsonyestét, mikor kibonthatja a fa alatt megbújó csomagot. Amikor meggyújtották a gyertyákat a fa alá nézett és szemével egy kisebb csomagot keresett. Hiszen a golyóstollnak elég egy kis doboz. Látott is egyet, pont megfelelő méretűt, éppen a karácsonyfatartó lábak között.

Papa elkezdte énekelni a Kis karácsony, nagy karácsonyt. Mama, húgi és ő is csatlakozott hozzá. Bátran, hangosan és lelkesen énekelt, hiszen már tudta, megkapta a tollat. Éneklés közben azon járt a feje, hogy mennyivel egyszerűbb lesz ezzel írni.

Papa most a Mennyből az angyalba kezdett bele. Ezt mindig olyan furcsán magas hangon énekelte, hogy nevethetnékjük támadt hugival. Ránézett testvérére és kuncogni kezdtek éneklés közben. Papát ez egyáltalán nem zavarta, még erőteljesebben emelte feljebb és feljebb hangját és a „jászolban, jászolban” résznél már szinte lányosan magas hang hagyta el a torkát.

- No, jöhet az ajándékozás, fejezte be az éneklést Papa és lehajolt, hogy kivegye az első ajándékot a fa alól.

-Boldog karácsonyt - mondta és két oldalról megpuszilta Mama arcát.

Most felemelte a kis dobozt. A kislánynak a torkában dobogott a szíve és gondolatban már nyúlt is a csomagért, mikor Papa odaadta azt húginak. A kislány megszeppent, nem értette. Még mindig a választ kereste a miért nem én kaptam kérdésre, mikor Papa felemelt egy nagyobb csomagot és felé fordult.

-Boldog karácsonyt kislányom. Tudom mit szerettél volna, használd egészséggel.

Ha tudod mit szerettem volna, miért nem azt vetted? - duzzogott magában a kislány. Leült az ágy szélére és csalódottan bontogatni kezdte a csomagolást. Egy doboz tűnt elő.

Kinyitotta.

Egy kisebb becsomagolt doboz volt benne. A kislány meghökkent. Kibontotta.

Egy újabb doboz tűnt elő a papír alól. Kibontotta.

Megint egy becsomagolt doboz. Kibontotta.

Egy hosszúkás alakú, kis tokot talált benne. Kinyitotta.

De hisz ez…

Ez egy….

Ez egy golyóstoll. Mosolyogva rögtön ki is próbálta a csomagolópapír egyik oldalán.

Ez a kislány az én édesanyám volt. Egy nagyon szegény, de boldog családban, a háború után alig tíz évvel. Egy békés, boldog karácsonyestén.

Nem volt náluk semmi túlzás, erőltetettség. Csak szeretet.

Nem volt ma divatos kamatmentes hitel, túlköltekezés.

Nem volt Christmas szindróma, kötelező ajándékozás, kényszeres megfelelési kényszer. Csak adni akarás.

Nem volt karácsonyológia, ez a modern tudomány, mely újabb és újabb pszichésen beteg, magányos ember karácsonyhoz kapcsolódó betegségtüneteit foglalja össze a pszichológia segítségével.

Csak öröm volt a maga egyszerű módján, amerikásan cukormázas csomagolás nélkül.

Minden karácsonykor elmeséltetem ezt a történetet anyával újra és újra, nehogy egyszer véletlenül elfelejtsem, miről szól a karácsony.

Áldott, békés ünnepeket mindenkinek.


12 views

szövegírás

egyéb információk

 kapcsolat

szövegírás partnerek

 created by Andrea Koza 2016

  • Facebook Black Round