Ez fáj

March 7, 2016

 

Ez fáj, gondoltam. Valami biztos nem stimmel. Soha nem szoktam érezni a másik oldalamat.  De most olyan mintha ott valami luk lenne. Olyan furcsa az egész és az a nedves érzés alattam. Megpróbálok szétnézni, mi történhetett.

Jé, milyen hatalmas minden körülöttem, az asztal is olyan magasnak tűnik, nem is látok túl a peremén. Csak az alját látom. Soha nem gondoltam volna, hogy az asztal alján nincs terítő, viszont van ott egy szám és egy hely.  Gipsz ma-nu-fak-tu-ra  1975. Tyű, jó régi ez az asztal. Soha nem láttam még innen, de innen is tetszik, csak ne fájna annyira az oldalam és ez a hideg nedves érzés.

 

És az ott, az mi lehet?

 

Az a nagy sötét izé, ami felettem tornyosul? Beszél is, ismerős a hangja, de honnan is. Tudom már, ez a takarítónő. De miért ilyen hatalmas, és jé, mi van a szoknyája alatt, upsz, nincs rajta bugyi, fuj, ez nem érdekel, inkább máshová nézek.

 

Ott balra fent vannak a többiek, szépen várják, hogy rájuk kerüljön a sor. Milyen boldogok. Vidáman csilingelnek. De én miért nem vagyok közöttük? Olyan kicsinek és távolinak tűnnek innen, az asztal szélén.

 

Ó egek, hát persze, a földön vagyok, már nincs rám szükségük, vagy? Én a gyönyörű, ívesen tervezett, kecses vonalakkal megáldott. Én, akinek egyedi kinézete van. Minden vonásomat kézzel, hosszú órákon keresztül formázták. Mit keresek a földön? 

Valami rémlik. Már megint az trampli kislány volt. Az a kislány, aki már többször veszélybe sodort, és az édesanyja az a drága, tündér asszony, eddig mindig megmentett. Mennyire szerettem finom, simogató érintését az oldalamon. Azt a kecses mozdulatot, ahogy magához emelt, méregetett, gyönyörködött bennem. De őt most nem látom sehol sem.

 

És a takarítónő, miért jön egyre közelebb hozzám a söprűvel? Nem akarom, hogy hozzám érjen. Az a seprű koszos, vigye már arrébb. Nincs elég bajom anélkül is? Fáj minden porcikám. Úgy érzem  elveszik az életerőm, gyengülök. És ez a nedvesség alattam most már tényleg zavar. Mi a fene lehet, kár hogy nem látom.

 

Már tudom. Az a finom portói, amit reggel hoztak a házhoz a fogadásra. Ott sorakozik vagy 10 üveg a vendégekre várva. Abból kaptam én is. Selymes, meleg, simogató érzés töltött el tőle. És igen akkor jött az az ottromba kislány és elkezdett fogdosni, tapogatni, pedig nem is hozzá akartam kerülni. Szerettem volna a papájának bemutatkozni, de odáig nem jutottam el. Jött az az otromba kislány, azt hiszi helyes, pedig nem. Még az érintését is utálom. Jött és addig forgolódott, míg engem is meglökött. Éreztem, amint kissé megbillenek, meg is szédültem, de visszanyertem az egyensúlyom. Majd még egyszer meglökött és ezúttal már nem tudtam visszanyerni az egyensúlyom. Éreztem eldőlök és zuhanok a föld felé. 

 

Olyan egyszerűnek és viccesnek tűnt.

Nem is értettem, mi történt.

Nem volt rossz érzés.

Olyan volt, mintha szállnék a szélben, még kicsit élveztem is. Szabad voltam.

De aztán fájdalmat éreztem ott, a másik oldalamon és ráestem a portóira, ami most olyan hűvösnek tűnik.

 

Hideg van és Fáj. Nem hiszem, hogy fel tudok kelni innen.

Ott van a kislány édesanya, ő majd segít.

Hahó, itt vagyok. Nem ott, itt lent.

Na végre rám nézett. Igen-igen itt. Vegyen fel kérem, nagyon fázom.

 

Ne a takarítónővel beszéljen, soha nem is állt szóba vele. Most miért beszélnek olyan hosszan, és miért mutogat rám olyan megvetően? Én vagyok az, a kedvence. Hát nem ismer fel.

 

Mit mond?

Hogy dobjon ki?

Takarítónő?

Az a trampli?

Soha még csak hozzám sem érhetett. akkor most miért ő? Ezt nem bírom ki, ebbe a szégyenbe belehalok. Itt, ennyi vendég előtt egy takarítónő fog megfogni? Na nem, azt már nem, akkor inkább arrébb fordulok valahogy.

Jaj, már nincs időmmegfordulni. Jön azzal a koszos seprűvel. Ó egek, lapátra kerültem. Hova visz, csak nem…. Az ott a szemét, tele ételmaradékokkal. Oda akar betenni. Bedobni.

 

 ÓÓÓÓÓÓÓÓÓ ne, megint zuuuuuuuhanok. Ezt a szégyent. Hát így végzem.

Én a kézzel készített, egyedi metszéssel díszített házi kedvenc.

Hol van már a régmúlt dicsősége. Elveszett.

 

Please reload

Please reload

September 2, 2019

Please reload