Ló az erkélyen. Vigyázz veszélyes! Nem tudtad?

April 5, 2016

 

 

Azt hiszem két, három nappal ezelőtt olvastam az Origón a hírt: Ló zuhant ki az erkélyről Csobánkán.

Reggel volt, még nem ébredtem fel teljesen, többször elolvastam a címet. Nem értettem. Először azt gondoltam, most is az történt, ami gyakran megesett velem ébredés után vagy ha fáradt vagyok, félreolvasom a betűket. No meg ha elmerülök egy-egy témában, akkor is csuda dolgokat tudok olvasni. No de ez most nem lényeg.

 

Kicsit hunyorogva próbáltam szavanként értelmezni a monitoron megjelent címet.

Ló, oké.

zuhant ki, oké.

az erkélyről, oké.

Csobánkán, oké.

Miután rájöttem nyelvtanilag teljesen helyesen és értelmezhető formában tényleg az van odaírva, belekortyoltam a kávémba. Elmosolyodtam. A paci jól van, megnyugodtam, de a cikk nem írt semmit arról, mi történhetett, így hamar elindult a fantáziám....

 

Csobánkán, ezen a kedves, de  csendes településen gyönyörűen sütött a nap. Az éppen épülő félben lévő családi ház kertjében, az építkezésekre jellemző módon kisebb - nagyobb kupacokban állt a betonkeverő mellett a sóder, a zsákos mész és a homok. A homok szép nagy kupac volt, éppen megfelelő méretű egy ló számára. Gazsi, mert így hívták a lovat, le is heveredett a homok kupac tetejére és amennyire csak lehetett széttúrta maga alatt azt.  A gazda biztos nem fog örülni, gondolta Gazsi, de olyan csábító volt a napsütés és az átmelegedett homokkupac, hogy ezt nem lehetett kihagyni.

 

Különben is, hol van most a gazda? Bent a házban.  Miután megette ebédre az asszony által készített csirkepaprikást, házi nokedlivel, uborkasalátával és friss kenyérrel, hirtelen nagyon elfáradt és ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy kicsit ledőljön. Ehhez az erős fáradtságérzéshez hozzájárult a pörkölt mellé nélkülözhetetlen és elengedhetetlen 2 üveg Arany Ászok is.

Persze, hogy elfáradt, gondolta Gazsi, ennyi mindent megenni, meginni egyszerre. Ide hallom, ahogy húzza a lóbőrt.  Ez jó, húzza lóbőrt. Gazsi saját humorával elégedetten, hangosan felnyerített és kicsit meghempergett a meleg homokban, új pozíciót vett fel majd elszenderedett.  Zabról és zöld legelőkről álmodott, de hamar felébredt a kora délutáni, rövidke álmából.

Kicsit ellökte magát a földtől, megtámaszkodott mellső két lábán és talpra állt. Erőteljesen megrázta sörényét, hogy minden homokszem leperegjen róla. Kicsit álldogált még, majd álmosan szétnézett. Még mindig egyedül volt az udvaron és a ház felől sem hallatszott semmi mocorgás

 

Gazsi unatkozott. Ez volt az a pont, mikor eldöntötte, szétnéz a házban, hol vannak a többiek. Lassan a nyitott ajtóhoz indult, megállt előtte. Lehajtotta fejét és kicsit előrenyújtva azt, bekémlelt, de nem látott semmit. Lassan elindult befelé, hallgatva, amint patái alatt a kő visszaveri a hangokat.

 

- Mi volt ez a zaj? kérdezte az asszony. A hangja valahonnan fentről jött. Gazsi szétnézett. Balra tőle ott volt a lépcső. Odament. Valahonnan magasról megint meghallotta az asszony hangját. Akkor biztos ott vannak valahol a lépcső tetején, gondolta Gazsi és elindult felfelé. Lassan lépkedett és hamar meg is állt az első lépcsőfordulónál. Balra nézett és meglátta a nyitott erkélyajtón keresztül a kertet és a homokbuckát, amin eddig hempergett a napsütésben. Szép innen is, de kintről azért szebb, állapította meg magában.

 

Visszafordult a lépcsőfeljáró felé és elindult tovább felfelé szétnézni. Alig tette meg a következő lépéseket, a lépcső tetején megjelent az asszony. Először megállt és lenézett. Gazsit nézte és nem hitt a szemének, majd minden előzetes jel nélkül elkezdett sikítani. Gazsi ilyen hangot korábban még nem hallott az asszonytól, meg is lepődött.

Sőt kifejezetten megdöbbent és megrémült. Mit akar a gazda felesége? Mit kellene neki most tennie?  Első ijedelmében hangosan nyerített egyet, ott a lépcsőfordulóban, de ez nem vált be. Az asszony rövid csend után újra sikított, még hangosabban.

Gazsi úgy megijedt a hangtól, hogy elfeledkezett a jó illemről, felemelte a farkát és a gondosan elfogyasztott, finom zabebéd végtermékét kisebb-nagyobb kupacokban, hogy is mondjam csak, elhelyezte a lépcsőfordulóban. Mivel ő is sokat evett ebédre, az adagból több lépcsőfokra is jutott.  Bocsi, gondolta Gazsi.

 

Ezt látva az asszony abbahagyta a sikítást, de csak azért, hogy a döbbenettől magához térve, még hangosabban kezdjen rá. Az eszement sikítás közben, karjait az ég felé emelte és elindult lefelé a lépcsőn, Gazsi felé. Mit elindult, száguldott lefelé. Gazsi soha nem gondolta volna, hogy a gazda felesége ilyen tempóban is tud mozogni. Korábban mindig azt hallotta, nagyon fáj, nem tudom megcsinálni. Ezt egészen addig ismételgette, míg valaki, meg nem csinálta helyette, azt, amit éppen nem tudott "megcsinálni"a fájdalom miatt. Utána általában mindig jobban lett.

 

De most száguldott lefelé a lépcsőn. Meghazudtolva korát és méreteit. Gazsi, bár tudatában volt, saját testméreteinek, mégis megrémült a felé hömpölygő kicsi, de annál szélesebb test láttán. Ha ez így megy, gondolta magában, még megsérülök, jobb, ha félreállok. Még végig sem gondolta, már lépett is egyet hátra, majd az asszony közeledésére még egyet és még egyet.

 

A következő lépésre már nem kerülhetett sor. Hátsó lábai elérték a lépcsőfordulóban lévő kicsi erkély szélét, ahol korábban már kinézett a kertre és a homokbuckára. Az erkélynek még nem volt kész a korlátja. Gazsi hátsó lábai elérték  az erkély homokbucka fölé lógó szélét. Érezte, amint hátsó patái megbillennek. Próbálta ezt ellensúlyozni azzal, hogy behajlította hátsó lábait térdben, de már késő volt. Teljes  testsúlya a tompora felé tolódott és egy lassú, határozott, de annál meglepőbb mozdulattal megbillent hátra. Érezte, amint mellső lábai felemelkednek a kőről. Hátsó lábai még mindig behajlítva, patái még mindig az erkély szélén voltak. Utolsó próbálkozásként Gazsi úgy gondolta, ezzel még lehet mit kezdeni, így éppen amikor már a hátára fordulva esett volna ki az erkélyről, kiegyenesítette hátsó lábait és elrugaszkodott az erkélyről.

 

Jó ötlet volt, az esése így gyönyörű ívű lett, bármelyik  műugró megirigyelte volna. Még az asszony is abbahagyta a sikítást, mozdulatlanná dermedt, és döbbenten figyelte a gyönyörűen koreografált hátra szaltót.

 

Gazsi büszke volt magára. Így korrigálni egy veszett helyzetet, hmmm, és hmmm ismét. Elégedettségében csupán az zavarta meg, hogy közben földet ért és ez nem volt túl kellemes. Kicsit érezte a hátát és az sem volt jó érzés, hogy a lábai az égnek állnak.

 

Átmeneti zavarából hamar magához tért, amint az asszony újra sikítani kezdett. Összeszedte magát, oldalra fordult és talpra állt. Megrázta sörényét, hogy minden homokszem lehulljon róla a földre és kicsit bicegve elindult a kert vége felé. Nem bírta tovább hallgatni a gazda feleségének sikítását.  Mit sikít úgy. Minden rendben, nem? Nem olyan nagy dolog. Egy ló leszaltózott az erkélyről. És?

Majd mindjárt megjelenik a gazda is. Hangos káromkodások közepette végigtapogatják, nem sérült-e meg és valószínűleg orvost is hívnak hozzá. Utána meg panaszkodnak majd, milyen sokba került.

 

Gazsi kuncogott magában, miközben fejét előrenyújtotta egy újabb fűcsomó felé. Azért megérte ez a kis kaland, holnap biztos benne lesz a hírekben. 

Ja kérem, így kell ezt csinálni.

 

 

ui: Az eredeti hírt közben megcáfolták, de ez már nem befolyásolja azt, hogy Gazsi ismert lett és a  szerepelt a hírekben.

Please reload

Please reload

September 2, 2019

Please reload