„Food”- talanok vs. Food waste

November 20, 2019

 

 

 

Több mint 7 milliárdan élünk a Földön, és ebből 925 millióan éheznek. Ennek ellenére évente az emberi fogyasztásra előállított élelmiszer közel egyharmadát, 1,3 milliárd tonnát elpazarolunk. Éppen annyit, ami 3 milliárd ember táplálására lenne elegendő.

 

 

 

 

 

A pazarlás és az éhezés esetében is döbbenetes számok ezek. Az élelmiszer-veszteség és hulladék éves mennyiségéből adódó másik probléma az éhezés mellett a tevékenységgel járó üvegházhatású gázok kibocsátása (ÜHG), mely nagyságrendileg 4,4 gigatonna mennyiségű évente.

Ez azt jelenti, hogy amennyiben az élelmiszer-veszteség és a hulladék ország lenne, akkor a harmadik helyet foglalná el a világ ÜHG kibocsátóinak sorában Kína és az Egyesült Államok után. Mindezek mellett az élelmiszer-veszteség és a hulladék az élelmiszer előállításához felhasznált erőforrások, mint a víz, a talaj, az energia, a munkaerő és a pénz, elpazarlását is eredményezi.

 

Néhány elgondolkodtató tény….

  • Az iparosodott országokban az élelmiszer-veszteség és hulladék körülbelüli értéke 680 milliárd dollár és nagyságrendileg ennek a fele, 310 milliárd dollár a fejlődő országokban.

  • Mindeközben az iparosodott és a fejlődő országokban közel azonos mennyiségű az élelmiszerfogyasztás, 670 millió tonna és 630 millió tonna.

  • A pazarlás világszinten a gyümölcsök, a zöldségek és a gyökérnövények esetében a legnagyobb mértékű. 40-50 %. Ezt követi a halak 35 %-kal, illetve a gabonafélék 30 %-s nagyságrenddel. 20 % a pazarlás az olajos magvak, a hús és a tejtermék esetében.

  • Az EU nagyságrendileg 88 millió tonna élelmiszert pazarol el, ami 143 milliárd euró kapcsolódó költséget jelent éves szinten. Miközben ebből az élelmiszerből 200 millió ember lakhatna jól.

  • Dánia évente 700 000 tonna élelmet pazarol el a teljes élelmiszer értéklánc tekintetében.

  • Latin-Amerikában és Afrikában az elpazarolt élelmiszerek megmentésével 300 millió embert láthatnának el étellel.

  • A fejlett országokban az emberi fogyasztásra előállított élelmiszerek mennyisége körülbelül 900 kg/fő/év, a legszegényebb régiókban pedig ennek nagyságrendileg a fele, 460 kg/fő/év.

  • A gazdag országok fogyasztói évente közel annyi élelmet vesztenek el (222 millió tonnát), mint Afrika, Szaharától délre fekvő területének teljes nettó élelmiszer-termelése (230 millió tonnát).

 

Ha a világon az elpazarolt élelmiszerek negyede megmenthető lenne, akkor ebből a világon 870 millió éhes ember juthatna ételhez.

 

Ez azért is elgondolkodtató, mert az előrejelzések szerint 2050-re a világ népessége eléri a 9 milliárd főt. Ennyi ember élelmiszerrel történő ellátására a jelenlegi élelmiszer-termelést további 70% -kal kellene növelni. Az élelmiszertermelés növelése helyett kézenfekvőnek tűnik az élelmezésveszteség és a hulladék csökkentése világszinten.

 

Ehhez kapcsolódik, hogy az egy főre jutó ételhulladék mértéke Európában és Észak-Amerikában 95–115 kg/év, Afrika Szaharától délre eső részén, valamint Dél- és Délkelet-Ázsiában pedig 6–11 kg/év.

 

A fejlődő országokban a veszteségek 40% -a jellemzően a betakarítás során és után, a feldolgozás szintjén, az élelmiszerlánc korai szakaszában jelentkezik. Ennek hátterében a betakarítási technikák alacsony hatékonysági szintje, valamint a tárolási és hűtési létesítmények pénzügyi, igazgatási és technikai korlátai húzódnak. Ezen a helyzeten javíthatna a mezőgazdasági termelők közvetlen támogatása és az infrastruktúrába, a szállításba, valamint az élelmiszer- és csomagolóipar bővítéséhez kapcsolódó beruházások.

 

Az iparosodott államokban az élelmiszer veszteségek 40 %-a kiskereskedelmi és fogyasztói szinten történik. A kiskereskedelmi pazarlás hátterében jellemzően a minőségi előírások állnak, amelyek túlhangsúlyozzák a termék kinézetét, „szépségét” és szabályosságát.  Ehhez kapcsolódva indult el Jamie Oliver programja is a „csúnya zöldségek” megmentése érdekében. A fogyasztók magatartása ugyanis jelentős szerepet játszik az iparosodott országok élelmiszer pazarlásának mértékében.

(Privát megjegyzés: Visszagondolva gyerekkoromra, mi kifejezetten vadásztuk a különleges formájú, „csúnya” gyümölcsöket és zöldségeket.)

 

2015 szeptemberében az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadta a fenntartható fejlődés céljait (SDG). Ezek között szerepel az élelmiszerpazarlás csökkentésének kérdése is. A tervek szerint 2030-ra az egy főre jutó globális élelmiszer-pazarlást felére kell csökkenteni a kiskereskedelem és a fogyasztók szintjén, valamint csökkenteni szükséges az élelmiszer veszteségeket a termelési és ellátási láncok esetében is.

 

Ugyanebben az évben, szintén a fenntartható fejlődés céljaihoz kapcsolódva az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) és az EPA is közzé tett egy hasonló célt, 2030-ra az USA élelmiszer-veszteségét és hulladékát felére kívánják csökkenteni.

 

Ezek meghatározó kezdeményezések állami és nemzetközi szervezeti szinten, de nem sok eredménnyel kecsegtetnek akkor, ha helyi szinten nem sikerül bevonni a lakosságot és a vállalkozókat a megtakarítási projektekbe. Ezért követendők az olyan rendezvények, mint például a KSZGYSZ (Környezetipari Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége) által idén szeptemberben megrendezett #reducefoodwaste – A megmenthető élelmiszer konferencia, ahol a szemléletformálás és a hazai jó példák is helyet kaptak.

 

A rendezvény összefoglaló cikke elérhető

a Trade magazin novemberi számában Értékesítés és üzletfejlesztés rovatban (128-129.o.),

a Logisztikai Híradó most megjelenő nyomtatott számában,

illetve a KSZGYSZ honlapján.

Please reload

Please reload

September 2, 2019

Please reload